Azért írtam a címbe, hogy kritika, mert ez nekem egy nagyon különleges videórész. 

Nehéz szavakba öntenem azt, amit Tom Penny deszkázása iránt érzek. Mégis megpróbálom egyszerűen összefoglalni. A régi videói a kedvencemi, ugyanis véleményem szerint olyan stílust teremtett, amit azóta senki se tudott se reprodukálni, se überelni. Nála vált szerintem teljesen egybe egy trükknek a folyamata a pattintástól kezdve a trükkön át, a leérkezésig. Ezt úgy értem, hogy régen úgy nyomott át switch frontside flipben egy hatalmas piramist, hogy igazából amikor leérkezett, az is olyan volt, mintha még szállna. 

Valami ilyesmi. 

Na most az utóbbi kb. fél évben, amióta a Skate Sauce időszakonként kidob egy-egy videórészt az új videóból, a Hard Times but Good Times-ból, azóta azt vártam, hogy mikor jön már ki Tom része. Nagyon vártam rá. Egy héttel a megjelenés előtt már úgy volt, hogy felrakják, de nem rakták fel. Külön írtam a Facebook oldalukra, hogy mi a fasz van, és vissza is írtak, hogy ne haragudjak, de egy hetes csúszás van, maga Tom miatt, mert az ő beleegyezésére várnak. Szóval nagyon nagyon hyped voltam és nagyon vártam.

Lehet, hogy ez volt a baj.

Teljesen természetes folyamat, hogy a legendák is felnőnek egyszer, ugyanúgy, mint minden ember. És valamilyen szinten pont ezt szeretem Tom Pennyben is, hogy olyan aurája van, ahogy megjelenik a bő cuccaiban, kendőjében, vagy sapijában, és az egész megjelenésével valahogy hordozza ezt a tekintélyt parancsolást. Azt látom rajta, hogy egy isten áldotta tehetség, de valahogy úgy érzem, hogy az utóbbi 7-8 évben már ezt a tehetséget nem kamatoztatta. Természetesen mindig másképp tekintett a gördeszkázásra, mint más "öregek", mint pl. Eric Koston vagy Andrew Reynolds. Penny deszkázásából mindig is hiányzott bárminemű kompetitivitás. Tisztán látszik, hogy csak a fun kedvéért, csak magának deszkázik, csak úgy, ahogy ő szeretné.   Természetesen a gördeszkázás erről szól, és nagyon tisztelem Pennyt ezért, de az ő esetében úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy fenn tudjam tartani azt a fajta különleges szeretetet és rajongást, amit a fiatalkorából fennmaradó footage miatt érzek, ez a videó nagyon kevés. 

Nem tudom, attól tartok, hogy nem sikerül megfogalmaznom teljesen a gondolataimat, anélkül, hogy ne legyek nagyon félreérthető, és kukacoskodó és hater. Megpróbálom lényegretörőbben megfogalmazni.

1. Nagyon tisztelem Penny-t amiért még mindig nyomja, és még mindig új videórésszel jön ki

2. Nagyon tisztelem őt az egész karrierjéért, stílusáért, flow-jáért.

3. Viszont úgy gondolom, hogy az az aura, az a megjelenés, és az a "legenda státusz" amiben van, az olyan magas elvárásokat helyez vele szemben, az én szememben, amiket már nem tud elérni. És itt kihangsúlyoznám, hogy lehet, hogy velem van a gond. Le kellene szarnom az egészet, és örülnöm kéne, hogy még egyáltalán deszkázik, és csak a deszka szeretetéért teszi ezt. 

Csak valahogy úgy gondolom, hogy akik nála jobban figyelnek a fejlődésre, egészségre, a deszkás fizikum megőrzésére, attól még ők is ugyanúgy imádnak deszkázni, és árad is belőlük. Ahhoz, hogy értsétek mire gondolok, meg kell várnunk mondjuk Eric Koston prettysweet-es részét. És ráadásul Eric 2 évvel idősebb Tom-nál.

Egész egyszerűen többet vártam, és ez lehet, hogy az én hibám.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://stil.blog.hu/api/trackback/id/tr564863960

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása