én nem tudom, hogy ez a csávó hol bujkál.. és hol bujkált eddig az én gördeszkás ismereteimből..

wtf. ilyen switch frontside flip catch-t még soha életemben nem láttam. Nagyon beteg stíl. nagyon jó deszkás. rég láttam ilyet, aki ennyire gyorsan és ennyire nagyon tetszik. wow!

Ryan Sheckler is amazing! Nem tudok mást mondani. Nagyon jó példa, hogy hogy lehet a hírnevet megtanulni jól kezelni, és jó dolgokat csinálni vele. Annyira rendes ez a srác már évek óta. .Nyoma sincs a tinisztárnak már benne. És amit művelt ezen a San Francisco-i downhill jam-en, az elképesztő. 

A Berrics igazi sikere abban rejlik, hogy közelhozta a nézőkhöz a profi gördeszkások gördeszkás életét. Ez egy teljes újítás volt, hiszen nem csak magukat a deszkás videókat láthattuk, hanem azt, ahogy kommunikálnak, interaktálnak egymással, és egy kicsit kiderülhetett számunkra, hogy milyen emberek, és hogy pontosan ugyanolyan emberek, mint mi. Mint bárki. 

A mai videó a Berricsen a "Life" címet viseli, és abban mutat túl az eddigieken, hogy Paul Rodriguez életét úgy mutatja be, hogy szó sincs a gördeszkázásról, és teszi ezt úgy, hogy lebilincselően érdekes, és őszinte legyen, amellett, hogy Paul Rodriguez se nem a kedvenc deszkásom, se nem különösebben érdekel a magánélete.

A Berrics mindig is erős volt a hatásosságban, néha már-már a hatásvadászatban. Sok mellényúlása volt Berrának, amelyek arra mutattak rá, hogy szeret nagyon a dolgok mögé nézni, de néha melléfog, és olyan tartalmakat prezentál úgy, mintha valami nagyon durva dolog lenne, pedig igazából nem mutatnak túl önmagukon. Szóval a szívszorító teaser videó után úgy gondoltam, hogy ez se lesz több hatásvadászatnál, és burkolt reklámnál. De valahogy ahogy találkozik a tágabb családjával és a nagymamájával Paul, az egyszerűen annyira emberi, és őszinte, amit még a kamerák jelenléte se tud kizökkenteni. Pure real shit. Élet. Nem gördeszkázás, nem gördeszkás élet, hanem maga az élet. És ilyet, ilyen erőteljesen még nem mutattak be a gördeszkázáson belül, úgy, hogy ne legyen erőltetett, hatásvadász, és sok. Ez pont elég, kíváncsi vagyok a következő részre!

Azért írtam a címbe, hogy kritika, mert ez nekem egy nagyon különleges videórész. 

Nehéz szavakba öntenem azt, amit Tom Penny deszkázása iránt érzek. Mégis megpróbálom egyszerűen összefoglalni. A régi videói a kedvencemi, ugyanis véleményem szerint olyan stílust teremtett, amit azóta senki se tudott se reprodukálni, se überelni. Nála vált szerintem teljesen egybe egy trükknek a folyamata a pattintástól kezdve a trükkön át, a leérkezésig. Ezt úgy értem, hogy régen úgy nyomott át switch frontside flipben egy hatalmas piramist, hogy igazából amikor leérkezett, az is olyan volt, mintha még szállna. 

Valami ilyesmi. 

Na most az utóbbi kb. fél évben, amióta a Skate Sauce időszakonként kidob egy-egy videórészt az új videóból, a Hard Times but Good Times-ból, azóta azt vártam, hogy mikor jön már ki Tom része. Nagyon vártam rá. Egy héttel a megjelenés előtt már úgy volt, hogy felrakják, de nem rakták fel. Külön írtam a Facebook oldalukra, hogy mi a fasz van, és vissza is írtak, hogy ne haragudjak, de egy hetes csúszás van, maga Tom miatt, mert az ő beleegyezésére várnak. Szóval nagyon nagyon hyped voltam és nagyon vártam.

Lehet, hogy ez volt a baj.

Teljesen természetes folyamat, hogy a legendák is felnőnek egyszer, ugyanúgy, mint minden ember. És valamilyen szinten pont ezt szeretem Tom Pennyben is, hogy olyan aurája van, ahogy megjelenik a bő cuccaiban, kendőjében, vagy sapijában, és az egész megjelenésével valahogy hordozza ezt a tekintélyt parancsolást. Azt látom rajta, hogy egy isten áldotta tehetség, de valahogy úgy érzem, hogy az utóbbi 7-8 évben már ezt a tehetséget nem kamatoztatta. Természetesen mindig másképp tekintett a gördeszkázásra, mint más "öregek", mint pl. Eric Koston vagy Andrew Reynolds. Penny deszkázásából mindig is hiányzott bárminemű kompetitivitás. Tisztán látszik, hogy csak a fun kedvéért, csak magának deszkázik, csak úgy, ahogy ő szeretné.   Természetesen a gördeszkázás erről szól, és nagyon tisztelem Pennyt ezért, de az ő esetében úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy fenn tudjam tartani azt a fajta különleges szeretetet és rajongást, amit a fiatalkorából fennmaradó footage miatt érzek, ez a videó nagyon kevés. 

Nem tudom, attól tartok, hogy nem sikerül megfogalmaznom teljesen a gondolataimat, anélkül, hogy ne legyek nagyon félreérthető, és kukacoskodó és hater. Megpróbálom lényegretörőbben megfogalmazni.

1. Nagyon tisztelem Penny-t amiért még mindig nyomja, és még mindig új videórésszel jön ki

2. Nagyon tisztelem őt az egész karrierjéért, stílusáért, flow-jáért.

3. Viszont úgy gondolom, hogy az az aura, az a megjelenés, és az a "legenda státusz" amiben van, az olyan magas elvárásokat helyez vele szemben, az én szememben, amiket már nem tud elérni. És itt kihangsúlyoznám, hogy lehet, hogy velem van a gond. Le kellene szarnom az egészet, és örülnöm kéne, hogy még egyáltalán deszkázik, és csak a deszka szeretetéért teszi ezt. 

Csak valahogy úgy gondolom, hogy akik nála jobban figyelnek a fejlődésre, egészségre, a deszkás fizikum megőrzésére, attól még ők is ugyanúgy imádnak deszkázni, és árad is belőlük. Ahhoz, hogy értsétek mire gondolok, meg kell várnunk mondjuk Eric Koston prettysweet-es részét. És ráadásul Eric 2 évvel idősebb Tom-nál.

Egész egyszerűen többet vártam, és ez lehet, hogy az én hibám.

Louie Lopez karrierjét annak ellenére, hogy eddig viszonylag rövid, régóta követem. Mindig is egy picit úgy tekintettem rá, mint egy kis David Gonzalezre. :) Még ha van is némi hasonlóság, azért most már látszik, hogy egy picit másképp deszkázik Louie. 

Az utóbbi időben a Flip deszkásai nagyon sok videórésszel jöttek ki. David Gonzalez, Oscar Meza, Tom Penny és most Louie Lopez. David Gonzalez elképesztő Posessed To Skate videója után nekem Louie-é tetszik a legjobban. Egyszerre megvan a stílus is, a gyorsaság, a technika és a magabiztosság. Még mindig egy picit alacsony egy-két flip, de ezt a termetére róhatjuk fel és minden fiatalabb gördeszkásnál teljesen természetes jelenség. Nagyon kiforrott, tapasztalt és technikás deszkás már most is, nagyon kíváncsi vagyok mi lesz mondjuk 3 év múlva. 

Én kb. 11 éve kezdtem el deszkázni, akkor hallottam először olyan pletykákat, hogy Steve Caballero lecsúszott egy 44 lépcsőfokos korlátot boardslideban. Aztán sokáig nem is hallottam erről a sztoriról, persze sok videót láttam Cabről, ahogy eszméletlen korlátokat hódít meg, de valahogy elfelejtettem a sztorit. Utána valamikor 5-6 évvel ezelőtt elkezdtem utánakeresni a youtube-on, és akkor találtam ahogy Caballero lecsússza ezt a lankás de nagyon hosszú 22 lépcsős korlátot. Ezt hívták akkor "44 lépcsőnek", mert egy lépcsőfok hosszabb, mint egy normális lépcsőfok. Körülbelül a duplája. Na most már utólag megmosolyogtat ez a történet, mert ettől még nem lesz 44 lépcsőfok, de nem is lesz kicsi az érdeme Mr. Cab-nek. Ezen a korláton a legendás boardslide-on kívül nem követtek még el semmilyen trükköt, egészen mostanáig, amikor is Daryl Angel lefiftyzte. Még ennyi év deszkázás után is rejtély számomra, hogy hogy lehet egy csőkorláton ilyen hosszú ideig megtartani egy fifty-t, de hát ebből - és még sok más videóból is kiderül - hogy nem lehetetlen. enjoy!

Kisebb kihagyás után újabb skatepark videót láthatunk Nyjah Hustonról és Chris Coleról.

Tulajdonképpen semmi nagyon meglepő nincs a videóban, csak a szokásos alázás, ezúttal a Barcelonai DC Embassy skateparkból. Nagyon jó lenne itt deszkázni egyszer az bizos! Nagyon patent a park. Az utcsó snittben úgy néz ki Nyjah mint egy kis hobbit vagy nem tudom. :O

nézzétek!

Már biztosan mindnyájan láttátok David Gonzalez új videórészét, a Posessed To Skate-et, amelyben olyan trükköket láthatunk, főleg korlátokon, amiket még sohase. Többek között a Muska-korlátos backside fifty és az utolsó trükként látható kb 15 plusz 15 lépcsős korlát meghódítása is szóba kerül. David elmeséli, hogy hány próba kellett ezekhez a trükkökhöz, és, hogy közben mi járt a fejében. Hát meglepően kevés dolog. De nem is csoda, mert az ilyen trükköknek az a titka, hogy nem szabad túlgondolkodni. Azt hiszem ettől a mentalitásból sokat tanulhatnának a magyar deszkások is. Persze azért előtte a tehetséget is meg kellene alapoznunk hozzá :)

Andy sose tartozott a kedvenc deszkásaim közé. Igazi öreg motoros, akire abszolút ráillett mindig is az örök második, szürke eminenciás szerepkör. Örökké Tony Hawk és a többiek árnyékában volt. Ott volt az összes X-Games Vert döntőben az évek során, de valahogy sose tetszett se a stílusa, se a trükkjei. Igazából nem tudom megmondani, hogy mi a problémám vele. Valószínűleg az, hogy nem túl egyedi a stílusa. Ennek ellenére mégis kipostolom, mivel egy óriási tripla flip indy-t csinál az új Ride Channel-es videórésze végén. És ilyet még soha nem láttam.